Fandom: Gravity Falls [Reverse Falls!AU]
Páros: Dipper/Will
Korhatár: nincs
Terjedelem: 1103 szó
Történet: Dipper utálja a karácsonyt, Will mégis meg akarja őt ajándékozni.
Megjegyzés: Nope, nincs semmi.
A hatalmas házban mindenféle édes illat keveredett, az alma a naranccsal, a fahéj a gyömbérrel, miközben a folyosókon sürgő-forgó emberek karácsonyi dalokat dudorásztak. Még Mabel is kikeveredett az emberekhez, és segített díszíteni, kezdve a hatalmas fával, ami a hallban pompázott. Ellentétben a lánnyal, a bátyja majdnem hányt, amikor eszébe jutott a karácsony. Dipper azonnal bezárkózott a szobájába, hogy kivonja magát ebből az egészből. Semmi kedve nem volt a szeret ünnepét ünnepelni.
Will a konyhában melegített vizet a teához, amit Dipper kért tőle. Vagyis, amit parancsolt neki. Máskor mindig fekete teát szolgált fel, most mégis egy karácsonyi ízzel próbálkozott, almás fahéjas tea. A csészét egy tálkára tette, mellé helyezett pár friss és még meleg mézeskalácsot, majd az emberkavalkád közt visszaverekedte magát mestere szobájához. Aprót kopogott, majd belépett. Dipper fekete ingben és kék mellényben volt, semmi karácsonyi minta. Will imádta a karácsonyt, de mivel Dipper csak őt engedte be a szobájába, megtiltotta neki, hogy bármilyen hóemberes, rénszarvasos, Mikulásos vagy fenyőfás pulóvert felvegyen, így Will is maradt a fekete-kék ruháinál.
– Bocsásd meg, hogy sokáig tartott, de a konyha tele volt, és...
– Will magyarázkodását Dipper egy legyintéssel fojtotta a fiúba. Will csak állt mellette, míg mestere ajkához emelte a csészét, hogy végre felfrissíthesse magát, ehelyett a teát a földre köpte.
– Mégis milyen tea ez? – meredt azonnal hűvös kék szemeivel a démonra. Will riadtan hátrált egy lépést, hiába magyarázkodott, Dipper úgy sem hallgatná meg, főleg, hogy ennyire felmérgelte.
– Gondoltam, hogyha már karácsony van, esetleg a tea...
– Szóval karácsony! – Dipper kitolta a székét és felállt, lassan közeledett a fiúhoz, aki próbálta elfojtani remegését. Lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen Dipper dühtől lángoló szemeibe néznie. – Úgy nézek ki, mint aki karácsonyi hangulatban van, Will? Azt hitted, ha hozol pár sütit meg egy hányás ízű teát, akkor majd meglágyul a szívem? – Visszalépett az asztalához, hogy felvegye a csészét. Szívesen széttörte volna a földön, de végül csak Will arcába öntötte. A fiú könnyei keveredtek a lecsordogáló tea cseppjeivel, óvatosan bólintott, majd elvette a csészét Dippertől.
– Hozok egy rendeset. Sajnálom, hogy felesleges bosszankodást okoztam! – Ezzel Will ismét a konyha felé rohant. Amilyen gyorsan csak tudta, elkészítette Dipper szokásos teáját, mellé ezúttal vajas kekszet tett, majd lépkedett, hogy ne várakoztassa tovább gazdáját. A keze remegett, amikor lehelyezte a csészét az asztalra, de Dipper ezúttal nem kötött belé. Lassan kezdte el kortyolgatni a frissítőjét, majd visszatért a könyvéhez. Will nem kapott újabb parancsot, így nem tudta mitévő legyen.
– Menj és mosd le magadról a teát! – Dipper hangja nyugodt volt, mégis éles és anélkül szólt, hogy felnézett volna. Will csak bólintott, ahogy elhagyta a szobát, ismét, majd a szobáját vette célba. A víz forró volt, égette a bőrét, ő ebből mégsem érzett semmit, mivel nem volt ember. Mégis, a könnyek, amik végigfolytak az arcán, szinte tűzcsíkokat húztak maguk után. Szerette volna ezt a napot Dipper közelében tölteni, vagy inkább vele, de nem tudta, hogy a gazdája ilyen rideg karácsonykor. Mármint, ridegebb, mint máskor.
Az éjszaka hűvös, sőt fog kocogtató hideg volt, Will ebből sem érzett semmit. A külső hőmérsékletet valahogy nem volt képes érzékelni, így egyáltalán nem fázott, pedig csak egy kék inget viselt, fekete nadrággal. A haján maradt még pár vízcsepp, amik már elkezdtek megfagyni, Will ezzel mégsem törődött. A verandáról nézte a sötét, fehér tájat, és a pelyhek hullását. Bár tényleg nem érezte a hideget, ez valahogy megnyugtatta, valahogy ez állt közelebb hozzá.
– Meg fogsz fázni! – figyelmeztette egy óvó, nyugodt hang. Will meglepetten fordult hátra, ahol gazdája állt. Egy hete kezdték meg a karácsonyi előkészületeket és Dipper azóta nem jött elő a szobájából. – Nem érzem a külső hőmérsékletet, de Ön tényleg megfázhat! – Will egy kabátért akart rohanni, de Dipper a karjába kapott, és visszahúzta.
– Jó ez így. – Az ingre és mellényre csak a vékony köpenyét vette fel, ami semmit nem védett a hideg ellen, ami kicsit kirázta őt is. Will nem mert Dipper szemébe nézni, bár tény és való, hogy az övé volt a leggyönyörűbb kék szempár, amit valaha is látott. Helyette ismét a tájra meredt, míg Dipper kesztyűs kezét a fejére nem helyezte.
– Meg fog fagyni a hajad – jegyezte meg szárazon. Will feljebb emelte a fejét, hogy Dipper keze végre lecsússzon róla. A fiú értette, egyből el is vette onnét, amúgy sem volt az a típus, aki simogatta mások fejét. Will továbbra is felfele nézett, egy nagyot sóhajtott, de amikor meglátta a feje fölött díszelgő aprócska díszt. Próbált úgy tenni, mint aki nem is vette észre, és hogy nem árasztották el az elméjét képeik százai egy pillantás alatt. Túl feltűnő volt a viselkedése, és mivel a hideget Will nem érezte, biztos nem azért lett pirospozsgás az arca, mert kifújta a szél. Dippernek alig egy percbe tellett míg rájött, mi baja lett Willnek. A szemeit forgatta a hülye dísz miatt, aminek még ő is ismerte a szokásait.
– Fordulj ide! – Meglepő volt, hogy Dipper hangja nem parancsoló és éles volt, hanem valamivel lágyabb. Will még az előtt tiltakozni kezdett, hogy megszólalt volna. Hátrált, és a fejét rázta.
– Nem, izé... nem kell ezt tenned, Dipper – suttogta egészen a veranda korlátjának nyomódva. Dipper szemében valamilyen szikra lobbant, hatalmas tüzet szítva, de ez kivételesen nem düh volt, ezt a lángot Will még egyszer sem látta. Idegesen túrt fagyos, kék tincsei közé, ahogy Dipper tett még egy lépést felé, majd két kezét Will teste mellett, a korláton támasztotta meg. A démon ideges volt, vele ellentétben Dipper egyáltalán nem, és ez talán sokkal jobban aggasztotta Willt.
– Csukd be a szemed! – suttogta Dipper gyengéden, egészen közel Willhez. A fiú engedelmeskedett neki, szemeit szinte összeszorította, az ajkaira erősen ráharapott, szinte a vére is kicsordult. Dipper hideg ujjai végigsimítottak az ajkain, meglepetten érezte, hogy levette a kesztyűjét. A barna hajú fiú egy pillanatig hezitált, majd ahelyett, hogy közelebb hajolt volna hozzá, magához rántotta Willt. Az ajkaik azonnal egymásra találtak, és szinkronban kezdtek mozogni. Will érezte, ahogy a teste felforrósodik, ahogy a belsője kezd elolvadni. Zavarban volt, hisz Dipper már akkor sokall többet jelentett neki, amikor alkut kötött vele, most pedig érinthette az ajkait, az öleléséven lehetett.
– Dipper – lehelte Will kifulladva, ahogy egy pillanatra elszakadt tőle. A lélegzetük keveredett, a hideg levegőben fehér felhőcskéket hozva létre. Dipper pár mély lélegzetvétel után újra Willhez hajolt, ezúttal jobban elmélyítve a csókot. Egyikük sem akart elhúzódni, főleg miután Will átkarolta Dipper nyakát, Dipper meg Will derekát. Percekig álltak így, egyre többet és többet akarva a másiktól.
– Be kellene mennünk – jegyezte meg Will, ismét, amint levegőt kapott. Dipper lihegve bólintott, a mellkasa gyorsan hullámzott fel-le. A tűz még ott égett a szemében, amivel egyenes Will arcát nézte, kutatva, milyen reakciót váltott ki belőle. Homlokát Willének döntötte egy pillanatra, amíg a lélekjelenlétét vissza nem nyerte, majd egy gyönyörű, féloldalas mosollyal még jobban magába bolondította Willt.
Will a konyhában melegített vizet a teához, amit Dipper kért tőle. Vagyis, amit parancsolt neki. Máskor mindig fekete teát szolgált fel, most mégis egy karácsonyi ízzel próbálkozott, almás fahéjas tea. A csészét egy tálkára tette, mellé helyezett pár friss és még meleg mézeskalácsot, majd az emberkavalkád közt visszaverekedte magát mestere szobájához. Aprót kopogott, majd belépett. Dipper fekete ingben és kék mellényben volt, semmi karácsonyi minta. Will imádta a karácsonyt, de mivel Dipper csak őt engedte be a szobájába, megtiltotta neki, hogy bármilyen hóemberes, rénszarvasos, Mikulásos vagy fenyőfás pulóvert felvegyen, így Will is maradt a fekete-kék ruháinál.
– Bocsásd meg, hogy sokáig tartott, de a konyha tele volt, és...
– Will magyarázkodását Dipper egy legyintéssel fojtotta a fiúba. Will csak állt mellette, míg mestere ajkához emelte a csészét, hogy végre felfrissíthesse magát, ehelyett a teát a földre köpte.
– Mégis milyen tea ez? – meredt azonnal hűvös kék szemeivel a démonra. Will riadtan hátrált egy lépést, hiába magyarázkodott, Dipper úgy sem hallgatná meg, főleg, hogy ennyire felmérgelte.
– Gondoltam, hogyha már karácsony van, esetleg a tea...
– Szóval karácsony! – Dipper kitolta a székét és felállt, lassan közeledett a fiúhoz, aki próbálta elfojtani remegését. Lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen Dipper dühtől lángoló szemeibe néznie. – Úgy nézek ki, mint aki karácsonyi hangulatban van, Will? Azt hitted, ha hozol pár sütit meg egy hányás ízű teát, akkor majd meglágyul a szívem? – Visszalépett az asztalához, hogy felvegye a csészét. Szívesen széttörte volna a földön, de végül csak Will arcába öntötte. A fiú könnyei keveredtek a lecsordogáló tea cseppjeivel, óvatosan bólintott, majd elvette a csészét Dippertől.
– Hozok egy rendeset. Sajnálom, hogy felesleges bosszankodást okoztam! – Ezzel Will ismét a konyha felé rohant. Amilyen gyorsan csak tudta, elkészítette Dipper szokásos teáját, mellé ezúttal vajas kekszet tett, majd lépkedett, hogy ne várakoztassa tovább gazdáját. A keze remegett, amikor lehelyezte a csészét az asztalra, de Dipper ezúttal nem kötött belé. Lassan kezdte el kortyolgatni a frissítőjét, majd visszatért a könyvéhez. Will nem kapott újabb parancsot, így nem tudta mitévő legyen.
– Menj és mosd le magadról a teát! – Dipper hangja nyugodt volt, mégis éles és anélkül szólt, hogy felnézett volna. Will csak bólintott, ahogy elhagyta a szobát, ismét, majd a szobáját vette célba. A víz forró volt, égette a bőrét, ő ebből mégsem érzett semmit, mivel nem volt ember. Mégis, a könnyek, amik végigfolytak az arcán, szinte tűzcsíkokat húztak maguk után. Szerette volna ezt a napot Dipper közelében tölteni, vagy inkább vele, de nem tudta, hogy a gazdája ilyen rideg karácsonykor. Mármint, ridegebb, mint máskor.
Az éjszaka hűvös, sőt fog kocogtató hideg volt, Will ebből sem érzett semmit. A külső hőmérsékletet valahogy nem volt képes érzékelni, így egyáltalán nem fázott, pedig csak egy kék inget viselt, fekete nadrággal. A haján maradt még pár vízcsepp, amik már elkezdtek megfagyni, Will ezzel mégsem törődött. A verandáról nézte a sötét, fehér tájat, és a pelyhek hullását. Bár tényleg nem érezte a hideget, ez valahogy megnyugtatta, valahogy ez állt közelebb hozzá.
– Meg fogsz fázni! – figyelmeztette egy óvó, nyugodt hang. Will meglepetten fordult hátra, ahol gazdája állt. Egy hete kezdték meg a karácsonyi előkészületeket és Dipper azóta nem jött elő a szobájából. – Nem érzem a külső hőmérsékletet, de Ön tényleg megfázhat! – Will egy kabátért akart rohanni, de Dipper a karjába kapott, és visszahúzta.
– Jó ez így. – Az ingre és mellényre csak a vékony köpenyét vette fel, ami semmit nem védett a hideg ellen, ami kicsit kirázta őt is. Will nem mert Dipper szemébe nézni, bár tény és való, hogy az övé volt a leggyönyörűbb kék szempár, amit valaha is látott. Helyette ismét a tájra meredt, míg Dipper kesztyűs kezét a fejére nem helyezte.
– Meg fog fagyni a hajad – jegyezte meg szárazon. Will feljebb emelte a fejét, hogy Dipper keze végre lecsússzon róla. A fiú értette, egyből el is vette onnét, amúgy sem volt az a típus, aki simogatta mások fejét. Will továbbra is felfele nézett, egy nagyot sóhajtott, de amikor meglátta a feje fölött díszelgő aprócska díszt. Próbált úgy tenni, mint aki nem is vette észre, és hogy nem árasztották el az elméjét képeik százai egy pillantás alatt. Túl feltűnő volt a viselkedése, és mivel a hideget Will nem érezte, biztos nem azért lett pirospozsgás az arca, mert kifújta a szél. Dippernek alig egy percbe tellett míg rájött, mi baja lett Willnek. A szemeit forgatta a hülye dísz miatt, aminek még ő is ismerte a szokásait.
– Fordulj ide! – Meglepő volt, hogy Dipper hangja nem parancsoló és éles volt, hanem valamivel lágyabb. Will még az előtt tiltakozni kezdett, hogy megszólalt volna. Hátrált, és a fejét rázta.
– Nem, izé... nem kell ezt tenned, Dipper – suttogta egészen a veranda korlátjának nyomódva. Dipper szemében valamilyen szikra lobbant, hatalmas tüzet szítva, de ez kivételesen nem düh volt, ezt a lángot Will még egyszer sem látta. Idegesen túrt fagyos, kék tincsei közé, ahogy Dipper tett még egy lépést felé, majd két kezét Will teste mellett, a korláton támasztotta meg. A démon ideges volt, vele ellentétben Dipper egyáltalán nem, és ez talán sokkal jobban aggasztotta Willt.
– Csukd be a szemed! – suttogta Dipper gyengéden, egészen közel Willhez. A fiú engedelmeskedett neki, szemeit szinte összeszorította, az ajkaira erősen ráharapott, szinte a vére is kicsordult. Dipper hideg ujjai végigsimítottak az ajkain, meglepetten érezte, hogy levette a kesztyűjét. A barna hajú fiú egy pillanatig hezitált, majd ahelyett, hogy közelebb hajolt volna hozzá, magához rántotta Willt. Az ajkaik azonnal egymásra találtak, és szinkronban kezdtek mozogni. Will érezte, ahogy a teste felforrósodik, ahogy a belsője kezd elolvadni. Zavarban volt, hisz Dipper már akkor sokall többet jelentett neki, amikor alkut kötött vele, most pedig érinthette az ajkait, az öleléséven lehetett.
– Dipper – lehelte Will kifulladva, ahogy egy pillanatra elszakadt tőle. A lélegzetük keveredett, a hideg levegőben fehér felhőcskéket hozva létre. Dipper pár mély lélegzetvétel után újra Willhez hajolt, ezúttal jobban elmélyítve a csókot. Egyikük sem akart elhúzódni, főleg miután Will átkarolta Dipper nyakát, Dipper meg Will derekát. Percekig álltak így, egyre többet és többet akarva a másiktól.
– Be kellene mennünk – jegyezte meg Will, ismét, amint levegőt kapott. Dipper lihegve bólintott, a mellkasa gyorsan hullámzott fel-le. A tűz még ott égett a szemében, amivel egyenes Will arcát nézte, kutatva, milyen reakciót váltott ki belőle. Homlokát Willének döntötte egy pillanatra, amíg a lélekjelenlétét vissza nem nyerte, majd egy gyönyörű, féloldalas mosollyal még jobban magába bolondította Willt.
– Menjünk vissza a szobámba.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése