Szabad egy táncra?

Fandom: Gravity Falls [human!AU]

Páros: Dipper/Bill
Korhatár: nincs
Terjedelem: 1676 szó
Történet: Dipper és Mabel sulijában lányválaszt bált rendeztek, de Dipper nem tud táncolni, szerencséjére van önként jelentkező a betanításra.Megjegyzés: Imádom human!Billt *-*


Dipper szobájából kisebb-nagyobb puffanások hangjai szűrődtek ki. Mabel számtalanszor kopogott be az ajtaján, de a fiú nem volt hajlandó kinyitni. Nem akarta, hogy a húga kinevesse, amiért nem tud táncolni. Nincs is nagyobb szívás a hölgyválaszt bálnál. 
- Dipper, biztos jól vagy? – kiabált be Mabel az kulcslyukon keresztül. Kezdte sejteni, mit is csinál bent a testvére, és amikor egy újabb puffanást hallott, a sejtése beigazolódott.
- Dipper, nem akarsz egy kis segítséget? – kérdezősködött tovább a lány.
- Mabel, hagyj már, légyszíves! – morgolódott Dipper. Felállt, majd felállította a széket, amit elsodort. 
- El sem hiszem, hogy igent mondtál egy lánynak, és táncolni sem tudsz! – Mabel hangosan nevetett, majd hagyta testvérét tovább szenvedni. A fiú ismét nekilátott, egy bizonyos pontig megvoltak a lépések, de amikor fordulnia kellett, mindig megbotlott és a padlón kötött ki. Hiába zsörtölődött, két nap volt a bálig és már nem mondhatta le. Elkezdte dúdolni a dallamot, lassan lépkedett, de ismét a földön kötött ki. Háta mögött valaki hangos nevetésben tört ki, ami kis híján megállította Dipper szívét.
- Hát, ez elég szánalmasan fest! – nevetett tovább Bill. Dipper hunyorítva pillantott a hívatlan vendégére. Sárga mellény és csíkos ing volt rajta, a hozzá illő vasalt, fekete öltönynadrággal. Bill elegáns volt, mint mindig, ellenben a hajával, ami a szokásosan borzos volt.
- Mit akarsz Bill? – vágta hozzá a kérdést Dipper, kezét a mellkasán fűzte össze, amolyan védekezés gyanánt.
- Unatkozok. Halálosan unatkozok, és csak valami szórakozást keresek – felelte vigyorogva a fiú, majd tett pár lépést a döbbent Dipper felé. 
- Kényelmetlen lehet két dimenzió közé bezárva lenni – gúnyolódott Dipper, mire Bill csak elvigyorodott. Gyors lépéseket tett a fiú felé, aki azonnal meghátrált. Addig menekült, míg háta a falnak nem szorult, beszorítva a fa és Bill közé.
- Nagyjából ilyen – hajolt közelebb a szőke fiú, még jobban a falhoz szorítva Dippert. Jó ideig meredtek így egymásra, mire Bill végre megragadta Dipper kezét és kihúzta őt a sarokból. Kezét szorosan a derekára fonta, közel húzva magához, másik kezét összekulcsolta Dipperével. A fiú szeppenten állt a karjai közt, Billnek tetszett, hogy zavarba hozta a fiút. 
- M-mégis mit csinálsz? – dadogta Dipper. Bill lemondóan csóválta a fejét, majd újra a fiúra nézett.
- Mégis minek tűnik? Megtanítalak táncolni! – felelte unottan. Megfogta Dipper szabad kezét és a vállára helyezte, majd ismét összekulcsolta az ujjaikat. 
- Ne légy nevetséges Bill-
- Hátra! – indított Bill, majd csípőjét Dipperének szorítva hátra tolta őt. – Jobbra!
- Neked vagy nekem? – értetlenkedett a fiú, de Bill nem válaszolt, csak tovább rángtatta.
Eltelt egy óra, kettő... öt, mire Dipper úgy tudott táncolni, hogy nem lépett Bill lábára és nem rántotta el magával a földre. Fáradtan rogyott az ágyára, a lábai már nem akarták megtartani. Bill a lába mellett foglalt helyet, onnan pillantott végig a fiún.
- Minek mondtál igent, ha nem is tudsz táncolni? – Ez a kérdés egész este izgatta Billt. Aggasztotta, hogy a lány, aki elhívta, esetleg fontos a számára, fontosabb, mint ő.
- Nem szeretem hangoztatni.
- Akkor mond, hogy van már párod vagy, hogy nem mész.
- Nem szeretek hazudni.
- Akkor legközelebb hívj el engem! 
- De hölgyválaszt bál...
- Pont azért – kacsintott Bill Dipperre, aki a zavartsága és a dühe miatt vörösödött el.
- Ideje lenne menned! – pattant fel az ágyáról, majd megállt Bill előtt. Még nem nézett a fiúra fentről, mivel sokkal magasabb nála általában, de így most Bill volt az, aki felnézett Dipperre. 
- Igazából szívesen maradnék. Rég aludtam ilyen kényelmes ágyon. – Bill elnyúlt a puha matracon, ami még jobban felmérgelte Dippert. Ki akarta rángatni onnan a fiút, de megint megbotlott a lábaiban, és ő is az ágyra esett, konkrétan Billre. Dipper szabadkozni akart és azonnal leszállni a fiúról, de amaz nem engedte, sőt, derekánál átkarolva fogta le. Nem akart mást a fiútól, csak egy kicsit még a közelében lenni. A lány gondolata tényleg aggasztotta, ezért próbált mélyen a fiú szemébe meredve megtudni valamit, de hiábavaló volt. Ha Dipper nem hívja meg a tudatába, akkor az egésznek semmi haszna. 
- Bill? – A barna hajú fiú azt figyelte, ahogy az alatta fekvő hol a szemébe néz, hol a szájára pillant. Kezdte őt megőrjíteni, de nem adhatta a tudtára, mert akkor megint elszállt volna az esze. 
- Hmmm? – óvatos mosoly jelent meg Bill ajkán, ahogy ismét Dipper szemébe nézett. Karjait átfonta a fiú nyaka körül, még lejjebb húzva őt.
- Ideje lenne végre elmenned! – morogta Dipper, miközben próbált kiszabadulni a szorításból.
- Ajj, hol marad a jóéjt csókom, Dipper? – kacagott fel. Dipper nem látott más kiutat, tudta, hogy Bill nem fogja elengedni. Lehajolt a fiúhoz, hogy ajkát az övéhez érintse. A szőke fiú meglepődött, még Dipper is hallotta, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzete. Kesztyűs ujjait Dipper göndör fürtjei közé túrta, a másik kezével lent tartotta a fiút. Dipper egyik kezén támaszkodott, a másikkal kilazította Bill nyakkendőjét. Gyorsak voltak a mozdulataik és hevesek a csókjaik. Bill Dipper ingjének gombjaival játszott, míg a másik fiú a mellényétől szabadította meg. Egy külön kis buborékot alakítottak ki maguk körül.
Bill a fiú ölében ült, kezdte az inget lehámozni róla, amikor Mabel hangja szűrődött át az ajtón.
- Dipper, vacsora! – Bill figyelmen kívül akarta hagyni, de a lány bátyja kezdett leállni. Elszakadt Billtől és elvette a kezeit az ingétől.
- Máris megyek! – próbálta elrejteni, hogy mennyire liheg, majd megkísérelt felállni, de Bill nem engedte.
- Még egy kicsit, Fenyőcske! – Apró csókot nyomott Dipper ajkára, aki ahelyett, hogy viszonozta volna az édes gesztust, elhajolt tőle.
- Menned kell, Bill! – sziszegte. Legurította magáról a fiút, majd megigazította az ingjét és a haját. A szőke hajú srác próbálta leplezni a csalódottságát, mert Dipper úgy hagyta el a szobát, hogy akár csak egy pillantást is vetett volna rá. Begombolta az ingjét, majd magára vette a mellényt, és egy pillanat alatt, ahogy jött, úgy távozott.

Alternatív befejezés:
Dipper és Lauren egyáltalán nem illettek össze, akármilyen szemszögből is nézte őket az ember. Lauren az a fajta lány volt, aki ki-, és beleszeretett fiúkba. Billnek csak annyi volt a feladata, hogy elérje, Lauren hanyagolja Dippert a bálon, bár ez nem jelentette, hogy a többi lány nem fog rá szemet vetni. Halálbiztos terve volt, csak abban reménykedett, hogy nem csesz el vele mindent. 
Mabel, Mike - Mabel párja -, Dipper és Lauren egyszerre érkeztek meg a bálra. Szerencsére Lauren még nem akart táncolni, így Dippernek volt ideje felkészülni, amíg a lány a barátnőivel cseverészett. Egyedül mászkált az italos pultnál, valami hideget keresett, mert eléggé kiverte a víz. Nem akarja ezt a pillanatot viszont látni az évkönyvében. Odapillantott Laurenre, aki pont akkor nézett a fiúra. Intettnek egymásnak, majd a lányok kacagni kezdtek. 
Dipper majdnem négy pohár jeges vizet ivott meg, de még mindig verte a víz. Mivel a zakó melegítette, kénytelen volt levenni. A DJ elkezdte lelassítani a számot, majd átváltott egy másikra, amelyiken tökéletesen lehetett lassúzni. Dipper körbenézett a teremben, a partnerét kereste, hisz úgy illik, ha felkéri táncolni, nem?
Laurent egy másik sráccal találta meg az egyik sarokban. Dumálgattak, nevetgéltek, a lány teljesen megfeledkezett róla. Ez valamennyire bántotta az önbecsülését, de megnyugodott, mivel nem kellett táncolnia. Feltűrte az ing ujját, kigombolta a felső gombokat és lazított a nyakkendőjén.
- Szabad egy táncra? – kérdezte valaki, közel hozzá. A nagy hangzavarban nem ismerte fel a hangot, így nem sejtette, hogy a kérdést neki szegezték. 
- Dipper! – szólt utána az illető. A fiú meglepetten nézett hátra, ahol a magabiztos és elegáns Billt találta. A szája szinte tátva maradt, ahogy végignézett az arany színű frakkon, fekete ingen, és kesztyűs kezén.
- Bill... – lehelte Dipper, bár a név inkább felszakadt a torkán.
- Megint faképnél hagysz, vagy elfogadod a felkérésemet? – vigyorgott rá a szőke fiú. Haja kivételesen hátra volt nyalva, amit kicsit furcsált Dipper, de be kellett látnia, hogy csak még sármosabbnak hat tőle. Kezét nyújtotta Bill kesztyűs keze felé. Igyekezett nem elragadtatni magát, és magához rántani Dippert, így megvárta, míg a fiú megfogja a kezét. 
- Nem sok ez a ruha? – nevetett fel Dipper, ahogy megfogta a vállát és összekulcsolta ujjaikat. 
- Esetleg nem tetszem? – biggyesztette le az alsó ajkát Bill, de azonnal felnevetett, ahogy meglátta Dipper zavart arcát. 
- Nem az, hogy nem tetszik, csak... – Dipper a többi fiúra nézett, akik vagy zakóban vagy ingben voltak. Bill arany frakkja kicsit sok volt ide, és nem utolsó sorban hivalkodó. Dipper érezte diáktársai pillantásait.
- Szeretnéd a kezemet fogni? – Bill újabb csábos mosolyt küldött felé. Elengedte Dippert, hogy levehesse a kabátot és a mellényt, majd lehúzta a kesztyűit és az egyik székre dobta a ruháit.
Visszafordult Dipperhöz, még közelebb húzta őt, mint az előbb. Ujjaikat összekulcsolták. Mind a ketten érezték, hogy ez más, mint eddig volt. 
Dippert már egyáltalán nem zavarta, hogy figyelik őket, sőt szinte egy idő után ők kerültek a rivalda fénybe. 
- Ismerős szám? – kérdezte Bill, ahogy új dal kezdődött. Dippert kirázta a hideg, ahogy meghallotta azt a dalt, amelyiket Bill dudorászott, amikor tanította. Felnevetett azon, hogy csetlett-botlott aznap. Mintha évekkel ezelőtt lett volna, nem két napja. Mindkét karját Bill nyaka köré fonta, állát a vállára támasztva. Így dülöngéltek, miközben Bill a fülébe dúdolta a ritmust. Bill néha felpillantott, hogy rápillantson Laurenre, nehogy véletlen itt teremjen. Szerencséjére még mindig azzal a Chad nevű fickóval volt, akivel alkut kötött.
- Találtál valakit, aki érdekesebb nálam? – suttogta a kérdést Dipper a fülébe.
- Csak azt néztem, hogy Lauren jó messze legyen – „nyugtatta meg" Bill a fiút a karjaiban.
- Van közöd ahhoz, hogy mással van? – Dipper kicsit eltolta magától a fiút, hogy a szemébe nézhessen. Bill szeme sötét colt, de volt benne valami aranyos ragyogás.
- Talán. Nem engedhettem, hogy vele táncolj! – Bill kicsit indulatosabban válaszolt, közelebb lépve Dipperhöz.
- Mégis miért? – döbbent le Dipper. Egy része ezt imádni valónak találta, egy másik részét viszont zavarta.
- Egyrészt, mert nem azt a részt tanítottam meg, amit kell. Te a lányok részét tudod. Másrészt-
- Hogy lehetsz ilyen szemét? – mordult rá Dipper és kiszakította magát a kezéből. – Mi a másik?
- Féltékeny lettem volna, ha mással táncolsz – felelte Bill őszintén. Dipper megdöbbent, szinte azonnal, az összes haragja eltűnt. Bill elmosolyodott, mire újra a karjai közé vetette magát. 
- Lehetetlen vagy – csóválta a fejét Dipper nevetve. Arcát Bill mellkasának nyomta, így dülöngéltek tovább.
- Hisz tudod, a valóság csak egy illúzió.